A túra csoport egy része vonattal érkezett, mi kocsival, amit a Badacsonytomaji vasútállomásnál hagytunk. Ugyanis innen indult a túra Badacsonyba. Ha valaki hegyet mászik és kilátóba megy, nem árt, ha jó idő van, tiszta, napos, napos-felhős, mert akkor lát ki. Mi nagyon szerencsések voltunk. Húsz fok körüli hőmérséklet, napos-felhős, gyönyörű tiszta tavaszi idő. Aki itt nem nyugszik le, sehol.
Sárga jelzésen indultunk, majd a kéken folytattuk végig. Badacsonytomajt elhagyva megcéloztuk Kőkaput, majd a Kisfaludy-kilátót. A kilátóhoz vezető út első része is kaptatós már, pulzusszám már az elején emelkedésbe kezdett. Elágazásoknál ilyen táblák találhatóak.
Útközben megpihentünk kicsit a Klastrom-kútnál.
A kilátóig egy gyönyörű, ámde gyilkos köves, kőkerítéses út visz……
A kilátóból nyíló kilátásra nincsenek szavak. Aki ezt nem nézi meg, őrült. Nem a mólón és büféknél kell őgyelegni, itt ez a lényeg. Meg kell dolgozni érte, de megéri.
A Ranolder keresztnél újabb csodás panorámában lehet álmélkodni. Ezt mondjuk az egész túráról elmondhatom.
A hegyről egy elég meredeken haladó, hosszú, lábra nem annyira álló lépcsősor visz le. Egyes szakaszain kőből készült pihenőhelyek találhatóak. Innen bátrabbak kimehetnek a közeli sziklákhoz. Ez gyerekeknek egyedül nem javasolt. Sőt az egész túra gyerekeknek szigorú szülői felügyelettel történjen.
Leérve a faluba ez a helyes lakatfal fogadott bennünket.
A Kisfaludy kútnál pedig fini hideg víz.
Ezután pici festői utcákon egy pohár helyi bor megkóstolása után visszasétáltunk tomajra, ami kb.két km.
